Kiállítók
Rechnitzer Galéria
A Rechnitzer Galéria a kortárs művészek új generációját képviseli és mutatja be. Célunk, hogy teret adjunk a friss, innovatív hangoknak, valamint platformot biztosítson számukra hazai és nemzetközi szinten is. A galériát Rechnitzer Zsófia alapította 2024-ben. A non-profit, és a kereskedelmi művészeti világban egyaránt jártas szakember a 2010-es évek eleje óta aktív szereplője a hazai kortárs művészeti életnek.
A galéria standján egy izgalmas válogatást láthatunk a galéria művészeinek legújabb munkáiból.
A vásáron bemutatott művészek:
- Geibl Kata
- Huminilowicz Vanda
- Kálóczy Eszter
- Táncos Anna
- Ulbert Ádám
////////////////////////////////////////////////////////////
GEIBL Kata (1989) a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett fotográfia alapszakon, majd tanulmányait Hágában, a Royal Academy of Arts (KABK) Photography and Society Mester szakán folytatta, jelenleg a MOME-n végzi doktori kutatását.
A késő kapitalista rendszer kritikus értelmezése visszatérő téma munkáiban, melyhez azonban asszociatív, metaforikus képi megoldásokon keresztül közelít, kerülve az illusztratív ábrázolást. A fotográfia kétértelműsége – a fényképeket egyszerre tekintjük még mindig az igazság bizonyítékának, miközben a kortárs technológiák miatt erős gyanakvással is közelítünk hozzájuk – központi helyet foglal el műveiben és reflektál rá a különböző képalkotó eljárásokon keresztül.
Ezt a feszültséget kiaknázva mutat be valós társadalmi jelenségeket anélkül, hogy ragaszkodna a szokásos igazságot jelző, egyenes dokumentációs módszerekhez. Így munkáiban sokszor kapcsolódik össze valóság és fikció, tudomány és képzelet – azaz a különböző realitások egymás mellettisége.
////////////////////////////////////////////////////////////
ULBERT Ádám (1984) képzőművész és kutató, aki elsősorban a modernitás, az ökológia és a science-fiction közötti kapcsolatok feltárására összpontosít. A Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen szerzett alapdiploma után a Sandberg Instituutban (Amszterdam) folytatta tanulmányait. Idén fejezte be doktori képzését a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, ahol kutatása továbbra is szervesen táplálja művészi gyakorlatát. Munkásságát 2021-ben Esterházy Art Award-díjjal ismerték el.
Az absztrakció és a figurativitás határán egyensúlyozó festményeiben azt vizsgálja, hogy a korai ökológiai eszmék – amelyek sok tekintetben meghatározták a 19-20. század fordulóját, – hogyan szűrődtek át a képzőművészet formanyelvébe. Kutatás-alapú művészetének homlokterében tehát az ökológiai tudatosság kialakulásának és jelenben való újraértelmezésének feltárása áll. Munkáit erőteljesen inspirálja a tudományos-fantasztikus irodalom és látásmód, valamint a biomorf ábrázolások kialakulásának története.
Művészi működésmódjára a “vissza a jövőbe” attitűd jellemző, amelynek értelmében a jövőről alkotott múltbeli elképzeléseket vizsgálja ugyanakkor azt is elképzeli, hogyan látszódna a bolygónk, ha a jövőből valaki rátekintene. Elképzelt és valós entitások, nem-emberi élőlények, mágikus jelenségek uralják festményeit, szobrait és mozgóképes munkáit. Ahogy fogalmaz: “Hipotézisem szerint, a korai modernista művészek és gondolkodók közül sokan, akik a biológia, a pszichológia, a design és gyakran a néprajz ötvözésével foglalkoztak, valójában egy kiterjesztett ökológiai érzékenység alapjait fektették le.”



